fele van nallunk is az egyetemen. Hat kiabrandito tud lenni, hogy hova sullyed az egyetemistak szintje. Mivel ott dolgozom a laborban, sok vizsgan reszt veszek en is. A szesszio vege fele mar csak szorakozunk egyes `gyongyszemeken`. Most csak par jut eszembe:
III ev, Biologia szak:
`Tanar: A balna emlos allat, ugye?
Diak: Nem.
T. Ok, megegyszer: a balna emlos allat, ugye?
D. Nem, biztosan nem.
T. Naaaaa, gondold meg jobban. A balna emlos allat, ugyeeeee?
D. Hat, nem.
T. (mely levego) A balna EMLOS allat, IGAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAZZZZZZZZ?
D. Hm, ..... jaaa, ii .. igen.
T. Na latod, tudod te!`
Mas:
`T. Keresd meg a terkepen a Langerhans szigeteket!
D. (felorai kereses utan felhaborodottan) Ki latott mar olyat, hogy foldrajzbol vizsgaztatnak anatomianal?????
(a Langerhans szigetek a hasnyalmirigyben vannak!!! :D)
`A macska patas allat`
stb.
Es ezek utan jon a koltoi kerdes termeszetesen a diak reszerol: `Miert nem mentem at???`
:))
2010. február 12., péntek
2010. február 6., szombat
Az elmult napok...
Egy két emlitésre méltó dolog azért történt az elmult napokban.
Előbbször is hát a vakáció előtti napokban volt az utolsó előtti vizsgám. Egész héten aztán nem tudam bemenni az egyetemre mert ujra valami virus kapott el, és most kezdek már kilábalni belőle. Közben itthon nekiálltam a lehetetlennek: kötni. Valamikor megtanultam én már, de még egyenlőre egy félig megkötött sállal és (mostmar) egy félig megkötött sapkával rendelkezem. De majd még ha lesz időm befejezem őket. Talán akkorára a tél is elmúlik:D
Volt itt egy napra a tesóm Lidia, s jól elvoltunk. Csináltunk mi mindenfélét: tejszines csirkés makarónit, meg gyümölcstortát meg filmeztünk, stb. Csináltunk mi olyat is amit nem akartunk feltétlen: bennragadtunk a lakásban. Reggel Lidia ki akart menni a lakásból, és ahogy hozzányult a zárhoz az pattant egyet és csak forgott körbe körbe. Hát egy ideig kinlódtunk a kinyitással aztán rájöttünk hogy nem megy ez ilyen könnyen. Mivel én nem értek a zárakhoz, fölhivtam az apukámat .... illetve csak fölhivtam volna, mert Mama vette fel, az apukám ugyanis elment dolgozni és ezt a telefonját otthon hagyta. Ok, mivel tudtam hogy az anyukám utban van Várad felé, fölhivtam őt. Ujra csak Mama veszi fel, ugyanis az anyukám tényleg utban volt már ide, de ezt a telefonját otthon hagyta. Ok, gondoltam hivom az Apukám Baptifon számát, hátha az van nálla. No, találjátok ki hogy ki veszi fel...... hát persze hogy Mama. Ez a telefon is otthon maradt:D Még a maradék türelmemmel akkor próbáltam hivni Rékát, aki elsőre nem vette fel. Kb. 15 perc mulva ujra hivom, és fölveszi Márk (a fia), ugyanis Réka bevásárolni van. Na, bumm neki!
De itt vége is a telefonos históriának, mert közben hazaért az apukám és visszahivott, megadta az anyukám uj telszámát (ami nála is volt!). Ezután már tudtam beszélni az illetékesekkel. Ja, tudtam beszélni kb. 3 órányit, mert Rekaekhoz vendegek jöttek, és nem jöhettek el kiszabaditani minket mig azok el nem mentek.
De azért nézzük a jó oldalát: mostmár van egy szép uj záram, ami tökéletesen megy!
Ennyi mára!
Kellemes hétvégét mindenkinek!
Előbbször is hát a vakáció előtti napokban volt az utolsó előtti vizsgám. Egész héten aztán nem tudam bemenni az egyetemre mert ujra valami virus kapott el, és most kezdek már kilábalni belőle. Közben itthon nekiálltam a lehetetlennek: kötni. Valamikor megtanultam én már, de még egyenlőre egy félig megkötött sállal és (mostmar) egy félig megkötött sapkával rendelkezem. De majd még ha lesz időm befejezem őket. Talán akkorára a tél is elmúlik:D
Volt itt egy napra a tesóm Lidia, s jól elvoltunk. Csináltunk mi mindenfélét: tejszines csirkés makarónit, meg gyümölcstortát meg filmeztünk, stb. Csináltunk mi olyat is amit nem akartunk feltétlen: bennragadtunk a lakásban. Reggel Lidia ki akart menni a lakásból, és ahogy hozzányult a zárhoz az pattant egyet és csak forgott körbe körbe. Hát egy ideig kinlódtunk a kinyitással aztán rájöttünk hogy nem megy ez ilyen könnyen. Mivel én nem értek a zárakhoz, fölhivtam az apukámat .... illetve csak fölhivtam volna, mert Mama vette fel, az apukám ugyanis elment dolgozni és ezt a telefonját otthon hagyta. Ok, mivel tudtam hogy az anyukám utban van Várad felé, fölhivtam őt. Ujra csak Mama veszi fel, ugyanis az anyukám tényleg utban volt már ide, de ezt a telefonját otthon hagyta. Ok, gondoltam hivom az Apukám Baptifon számát, hátha az van nálla. No, találjátok ki hogy ki veszi fel...... hát persze hogy Mama. Ez a telefon is otthon maradt:D Még a maradék türelmemmel akkor próbáltam hivni Rékát, aki elsőre nem vette fel. Kb. 15 perc mulva ujra hivom, és fölveszi Márk (a fia), ugyanis Réka bevásárolni van. Na, bumm neki!
De itt vége is a telefonos históriának, mert közben hazaért az apukám és visszahivott, megadta az anyukám uj telszámát (ami nála is volt!). Ezután már tudtam beszélni az illetékesekkel. Ja, tudtam beszélni kb. 3 órányit, mert Rekaekhoz vendegek jöttek, és nem jöhettek el kiszabaditani minket mig azok el nem mentek.
De azért nézzük a jó oldalát: mostmár van egy szép uj záram, ami tökéletesen megy!
Ennyi mára!
Kellemes hétvégét mindenkinek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)