Az elmult két napban nemigen tudtam irni. Otthon voltam. De ez most nem olyan hazamenetel volt amit vártam. Két nappal ezelőtt hivott reggel az anyukám, hogy meghalt Tata. Ő volt nekem az egyetlen Tatám, akit ismertem is (a másik még mielőtt megismerhettem volna meghalt). Annyira sok emlék fűz hozzá. Nem is tudtam felfogni hirtelen mi történt. Aztán hazamenetel, meg készülődés ... hát igen pörögtek az események. Nem is volt időm gondolkozni. Csak tegnap a temetésen, meg miután hazaértem, gondoltam végig mi mindent tanitott meg nekem. Többek között egy olyan dolgot amit nem fogok elfelejteni: irni és olvasni. Aztán megmutatta hogyan kell szőlőt oltani. Aztán ha odamegyek talán a ház minden részéhez kötődik valami emlék, merthogy sokat voltunk ott náluk, mivel egész közel lakunk.
Annyira szeretett énekelni (szép hangja is volt!). Mostmár nemcsak innen a Földről, hanem szemtől szembe énekelhet Urának. Hálás vagyok, hogy ő volt nekünk!
Volt egy szavajárása, amit nekünk is sokszor elmondott. És még az utolsó napokban is ez volt az egyik kivánsága: ''A Krisztus szeretete legyen jelen mindig bőségesen! Mert erre van a legnagyobb szükség!''
Most igy karácsony előtt ennek a szeretetnek a megtapasztalását kivánom mindenkinek!
Fogadd őszinte részvétem:) de milyen jó neki, ő már szeretett Urával ünnepel!:)
VálaszTörlés