Pages

2010. április 11., vasárnap

Orszagom fele...

kb a felet jartuk be a mult heten az orszagnak.
Lassuk csak hol is?
         Penteken delutan indultunk el praktikazni. Az indulas 1-re volt tervezve de 2 lett belole. Keso este ertunk a Zsil Volgye Nemzeti Park erdeszhazahoz. Kipakolas utan hamarosan mindenki aludt, mi is, kb. 100 db katica es borostyanbogar, ill. egy-ket egerke tarsasagaban. De ez nem szamitott.
        Szombat reggel a 8 oras indulasbol 12 lett :), merthogy zuhogott az eso es nem tudtunk sehova sem elindulni. De du. mar megallt az eso, es elmentunk Tg. Jiuba bevasarolni, ill. Bracusi muveit megcsodalni. Ez egy nagyon erdekes szoboregyuttes. Egy vonalba talahato a Masa Tacerii (Hallgatas asztala), Calea scaunelor (A szekek utja), Poarta Sarutului (A csok kapuja), a templom es Coloana fara de sfarsit (Vegnelkuli oszlop). Az egesz epitmeny a haboruban elhunyt katonak edesanyainak es felesegeinek a keresere lett letrehozva. Mit is jelent? Asztalnal kezdodik minden haboru, ott gyulnek ossze a vezetok megtargyalni a lehetosegeket, strategiat (Masa Tacerii). A nagy harc elott azonban meg csend van, ki kell varni a megfelelo pillanatot (Calea scaunelor). Aztan jon a nagy pillanat, elotte minden vitez elbucsuzik szeretteitol, edesanyjatol, szerelmetol, stb. Ez az utolso csok pillanata. (Poarta sarutului). A harc megnyerese erdekeben a fentiek segitseget is kerni kell (A templom), egeszen addig amig talakozol a fentiekkel. A Coloana fara de sfarsit rombusszeru egyenlo reszekbol all. Minden egyes rombusz egy koporsot jelkepez, amelyek sora az egekig emelkedik, kialt, oda ahol ``minden ember szabad lehet az emberi mesterkelt boldogsagtol''.

(folytatas kovetkezik)

2010. március 29., hétfő

Mindig füligszáj!

Ha stresszes vagyok, általában nem tudok enni. Ezért van az, hogy eddig mindig lefogytam szesszióban.

De ma eszembe jutott valami.
"... menj el a kávézóba, vegyél magadnak először csak egy csokitortát, majd egy vaniliásat is, majd valami gyümölcsöset, még repetázhatsz a csokitortábol, aztan jöhet az oroszkrémtorta, meg a tejszinhabos, és ha már úgy érzed, hogy a füleden jön ki a krém, akkor gondolhatsz arra, hogy ~Milyen igazságtalan ez az élet, ...... de neeeeeeem baj, legalább ettem egy jot!~". :D

Kiserlet kiprobalva.

Hm. Tud valamit ez a Varga Péter. :))

2010. február 12., péntek

Szesszio vege

fele van nallunk is az egyetemen. Hat kiabrandito tud lenni, hogy hova sullyed az egyetemistak szintje. Mivel ott dolgozom a laborban, sok vizsgan reszt veszek en is. A szesszio vege fele mar csak szorakozunk egyes `gyongyszemeken`. Most csak par jut eszembe:

III ev, Biologia szak:
`Tanar: A balna emlos allat, ugye?
Diak: Nem.
T. Ok, megegyszer: a balna emlos allat, ugye?
D. Nem, biztosan nem.
T. Naaaaa, gondold meg jobban. A balna emlos allat, ugyeeeee?
D. Hat, nem.
T. (mely levego) A balna EMLOS allat, IGAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAZZZZZZZZ?
D. Hm, ..... jaaa, ii .. igen.
T. Na latod, tudod te!`

Mas:
`T. Keresd meg a terkepen a Langerhans szigeteket!
D. (felorai kereses utan felhaborodottan) Ki latott mar olyat, hogy foldrajzbol vizsgaztatnak anatomianal?????
                              (a Langerhans szigetek a hasnyalmirigyben vannak!!! :D)

`A macska patas allat`
stb.


Es ezek utan jon a koltoi kerdes termeszetesen a diak reszerol: `Miert nem mentem at???`
:))

2010. február 6., szombat

Az elmult napok...

Egy két emlitésre méltó dolog azért történt az elmult napokban.

Előbbször is hát a vakáció előtti napokban volt az utolsó előtti vizsgám. Egész héten aztán nem tudam bemenni az egyetemre mert ujra valami virus kapott el, és most kezdek már kilábalni belőle. Közben itthon nekiálltam a lehetetlennek: kötni. Valamikor megtanultam én már, de még egyenlőre egy félig megkötött sállal és (mostmar) egy félig megkötött sapkával rendelkezem. De majd még ha lesz időm befejezem őket. Talán akkorára a tél is elmúlik:D

Volt itt egy napra a tesóm Lidia, s jól elvoltunk. Csináltunk mi mindenfélét: tejszines csirkés makarónit, meg gyümölcstortát meg filmeztünk, stb. Csináltunk mi olyat is amit nem akartunk feltétlen: bennragadtunk a lakásban. Reggel Lidia ki akart menni a lakásból, és ahogy hozzányult a zárhoz az pattant egyet és csak forgott körbe körbe. Hát egy ideig kinlódtunk a kinyitással aztán rájöttünk hogy nem megy ez ilyen könnyen. Mivel én nem értek a zárakhoz, fölhivtam az apukámat .... illetve csak fölhivtam volna, mert Mama vette fel, az apukám ugyanis elment dolgozni és ezt a telefonját otthon hagyta. Ok, mivel tudtam hogy az anyukám utban van Várad felé, fölhivtam őt. Ujra csak Mama veszi fel, ugyanis az anyukám tényleg utban volt már ide, de ezt a telefonját otthon hagyta. Ok, gondoltam hivom az Apukám Baptifon számát, hátha az van nálla. No, találjátok ki hogy ki veszi fel...... hát persze hogy Mama. Ez a telefon is otthon maradt:D Még a maradék türelmemmel akkor próbáltam hivni Rékát, aki elsőre nem vette fel. Kb. 15 perc mulva ujra hivom, és fölveszi Márk (a fia), ugyanis Réka bevásárolni van. Na, bumm neki!
De itt vége is a telefonos históriának, mert közben hazaért az apukám és visszahivott, megadta az anyukám uj telszámát (ami nála is volt!). Ezután már tudtam beszélni az illetékesekkel. Ja, tudtam beszélni kb. 3 órányit, mert Rekaekhoz vendegek jöttek, és nem jöhettek el kiszabaditani minket mig azok el nem mentek.

De azért nézzük a jó oldalát: mostmár van egy szép uj záram, ami tökéletesen megy!
Ennyi mára!
Kellemes hétvégét mindenkinek!

2010. január 24., vasárnap

Többet ülök mint valaha a szamitogep előtt, és talán ezért nem jutok oda, hogy blogot is irjak. Röviden az elmult hétről. Sok vizsgám volt egymasután. Sok dolgozatot kellett leadjak, szóval a héten mikor nem aludtam, vagy iskolába voltam akkor itt ültem. Az eddigi vizsgáim jól mentek. Még van kettő. Két dolgozatot kell megvédjek. Kicsit izgulok miattuk, de majd azon is túlesünk :D

Áldott vasárnapot mindenkinek!

2009. december 20., vasárnap

Ho-ho-ho-hóóóóóóóóóóóóóóó!

Nagy itt nállunk is a hó. Ismerőseim közül sokan vannak akik nem szeretik, mert hideg, csuszik, stb. De a nap fénypontja volt a tegnap amikro besötétedett. Mert akkor kezdett el hullani sűrűn a hó. És hideg sem volt. És a Körös part ilyenkor igazan szép.
Olyan szép ez a világ, minden aminek nem sok köze van az emberekhez. No, nem vagyok antiszociális embergyűlölő, de néha elkeserit, hogy mennyire szépnek lett minden kitalálva, csak az ember kavar be mindenhova s elrontja.  (...) Miért van az, hogy azok az emberek, akiket baratnak hittél, hirtelen megváltoznak, csak azért mert nem vagy olyan mint ők ...

Aztan ma délelőtt rájöttem, hogy mennyi barát létezik ebben a világban, csak észre kell őket venni. Akik meg képesek félretenni érdekek miatt, azok nem is érdemlik meg a barátságot. Azt mondják, a karácsony a szeretet ünnepe. Isten megmutatta szeretetét felénk. De nekem most olyan nehéz szeretni, és nemcsak szeretetet mutatni.

Ez a tesóm tavalyi művészkedése (ha valaki nem tudná, nekem igazi művész tesóim vannak:P) Az idén remélem együtt művészkedünk ....

2009. december 12., szombat

If tomorrow never comes...

Az elmult két napban nemigen tudtam irni. Otthon voltam. De ez most nem olyan hazamenetel volt amit vártam. Két nappal ezelőtt hivott reggel az anyukám, hogy meghalt Tata. Ő volt nekem az egyetlen Tatám, akit ismertem is (a másik még mielőtt megismerhettem volna meghalt). Annyira sok emlék fűz hozzá. Nem is tudtam felfogni hirtelen mi történt. Aztán hazamenetel, meg készülődés ... hát igen pörögtek az események. Nem is volt időm gondolkozni. Csak tegnap a temetésen, meg miután hazaértem, gondoltam végig mi mindent tanitott meg nekem. Többek között egy olyan dolgot amit nem fogok elfelejteni: irni és olvasni. Aztán megmutatta hogyan kell szőlőt oltani. Aztán ha odamegyek talán a ház minden részéhez kötődik valami emlék, merthogy sokat voltunk ott náluk, mivel egész közel lakunk.
Annyira szeretett énekelni (szép hangja is volt!). Mostmár nemcsak innen a Földről, hanem szemtől szembe énekelhet Urának. Hálás vagyok, hogy ő volt nekünk!

Volt egy szavajárása, amit nekünk is sokszor elmondott. És még az utolsó napokban is ez volt az egyik kivánsága: ''A Krisztus szeretete legyen jelen mindig bőségesen! Mert erre van a legnagyobb szükség!''

Most igy karácsony előtt ennek a szeretetnek a megtapasztalását kivánom mindenkinek!